Andrea blogja

Gyakran hall, olvas mindenki ilyen híreket: "Harmincegypár éves nő tragikus hirtelenséggel elhunyt." "Huszonpár éves férfi vártalanul elhunyt." .
Ilyenkor mindenki azzal nyugtatja magát: "Még jó, hogy nem ismerős..." És a legtöbben hozzáteszik ezt magukban: "Á, ilyen nem is történhet velem és a családommal...ilyen csak a tévében van."

Ugye ti is mondtatok ilyet már magatokban? Ne mondja nekem senki, hogy nem...az hazudik, aki ezt ne mondta volna, gondolta volna ezt egyszer legalább.

Én is ezt hittem. Egészen máig. Meghalt a másodunokatestvérem. 24 évesen. Egyik pillanatról a másikra. Bezárta a kilincset maga mögött és ezzel együtt az élete is végeszakadt. Tudom, ez most költőien hangzik, de egyben szerintem baromi ijesztő is. Mintha az életét zárta volna be azzal az ajtóval.
Hozzá kell tennem: nem ismertem...az elmúlt években ha háromszor beszéltem vele. Egy életvidám, mosolygós, kedves lánynak ismertem meg. Egy egyetemre jártunk, ő 3 évfolyammal feljebb járt, tavaly végzett, külön dícsérettel, színötös diplomával. Ma volt az első munkanapja, ahová egyből magasabb beosztással vették fel, és azt hiszem joggal érdemelte volna meg a magasabb fizetést és a nagyobb elismerést.

Gyakran kérdik tőlem, hogy miért beszélek olyan gyorsan...miért vagyok olyan, mint a "gyorsvonat"...miért pörgök, miért sietek.
Most már tudok okkal szolgálni mindenkinek.
Egyszerű lesz a válaszom: MINEK VÁRNI? Nem tudhatod, hogy meddig élsz még. Én élvezni akarom még az életet.
Ha megkérdik, miért beszélek gyorsan, ezt fogom válaszolni: "Mert mindent el akarok mesélni annak, akinek szeretném. Nem szeretném, ha lemaradna bárki, bármiről."
Ha megkérdik, miért vagyok olyan, mint a gyorsvonat: "Mert mindenhova oda akarok érni, nem akarok lemaradni magam sem, semmiről."
Ha megkérdik, miért sietek, miért pörgök: "Mert mindenkivel, aki számomra fontos, beszélni akarok. Lehet utoljára."

Valamikor, réges régen, kaptam egy olyan körmailt, amiben arra figyelmeztették a címzetteket, hogy az élet rövid és használd a parfümöt, amit különleges alkalmakra tettél félre, használd a kristálypoharat, amit egy bizonyos eseményen akartál felavatni.
Legtöbben szerintem nem értették meg a mailt, engem valamiért elgondolkoztatott.

A mai nappal a mail valóban értelmet nyert számomra.
Remélem mást is elgondolkoztat.

Isten veled Lívia...

Üdv mindenkinek!

Sikerült egy újabb ígéretemet nem betartani, nem írtam rendszeresen blogot. Nagyon sok bejegyzés megfogalmazódott bennem, de az hogy "weblapra vessem" őket, az már nem jött össze. Lett volna miről írni, az Érettség című írásomnak folytatásai lehettek volna, a lelkiállapotomról is lehetett volan regélni, de bokros teendőim megakadályoztak abban, hogy tudassalak benneteket az életem fergeteges mivoltáról.

Akit érdekel, annak örömmel újságolom, hogy minden vizsgám, szigorlatom megvan, így most teljes erővel tudok koncentrálni a nyelvvizsgá(k)ra...hurrá.:s

A mostani írásomnak is apropója van. Szomorú apropója. Úgy döntöttem, hogy 2 külön bejegyzést fogok elkészíteni. Az egyiket - amit most olvastok - egy bevezetőnek szánom. A második...nah az ami szerintem mindenkit kicsit meg fog ijeszteni, meg fog hökkenteni.

Ha érdekel Titeket, olvassatok tovább...

Ezúton kérek elnézést azoktól, akik várják hétről-hétre az újabb és újabb okosságaimat, csak ugye mondhatni: beindult a félév, mellette beindult a munka is és mire idekerülök a gép elé, hogy vmi értelmes gondolattal hökkenthetném meg az olvasóimat, addigra az agyam a zoknival egyenlő.

A mai nap során vásárolni voltam csodálatos városunkban és hát betértem egy nagyobb boltba, ahol több eladó van foglalkoztatva, közülük is kettő beszélgetését hallottam meg. Mivel ott nézegelődtem, ahol ők beszélgettek ill. dolgoztak és hát egyszerűen meghallottam azt amit mondtak. Épp az előttünk álló hosszú hétvégéről beszélgettek, hogy hogyan fognak dolgozni (meg talán az egyikőjük iskolába is megy-gondolom vmi levelezős képzésre), a család mit fog csinálni. Mivel több helyen (iskolák, óvodák) a holnapi "dolgozó" szombatot meghagyták szabadnapnak így az egyik eladónak problémát okozott a gyermeke elhelyezése. Épp mérgelődött, hogy most hogyan fogja intézni az egész hétvégét, mindenhol felfordulás van és ezt mondta: "Azt a KURVA gyereket is hova teszem." Nah ez nálam kiverte a biztosítékot. (Azért nem álltam le szópárbajozni az eladóval.)

Nem, nem azért, hogy mert én gyermekimádó vagyok. Azért szoktam dühös lenni, ha emberek bevállalnak gyermeket-gyermekeket és tudják magukról, hogy képtelenek felnevelni és tudják azt is, hogy nekik csak nyűg a gyerek. Az ilyennek minek a gyermek? Miért nem tart akkor inkább halakat vagy más kevésbé igényes állatot? Azért tartom magam viszonylag "kiműveltnek" a témában, ugyanis anyukám óvónő és nap, mint nap olyan történetekkel jön haza, hogy a fejem kettéáll. Ezekből adódólag szoktam azt mondani mindenkinek, hogy mindennek eljön az ideje és mindenhez meg kell érni. Például ottvan anyukám unokatestvére, 35 éves lesz és még se férje, se gyermeke. Egy-egy családi ünnepségen az idősebb rokonok azzal noszogatják, hogy mi az, hogy még nem ment férjhez és nincs még gyereke. Ő ilyenkor mindig azzal jön, hogy nem érzi magát érettnek az egész gyerekneveléshez. Én ilyenkor mindig bőszen bólogatok válaszaira. Inkább ne szüljön, mintsemhogy egy lelkibeteg, szeretethiányos gyermekkel több legyen a világon. Én ezt vallom. Aztán meg lehet támadni...várom a kommenteket!

U.i.: A mindennapokban többször előfordul az érettség témaköre, valószínűnek tartom, hogy többször fogok róla írni, azért döntöttem a részekreosztás mellett.

 

A mai nap során mind az interneten, mind az írott, helyi sajtóban belefutottam egy cikkbe, ami teljesen felháborított engem is és apámat is (ti. az ilyen eseteket apuval mindig átbeszéljük). Egy közeli faluban egy roma (ez a történet szempontjából amúgy nem fontos) családfő elhunyt és a helyi plébánosnak nem tetszett a kitűzött temetési időpont, valamint az, hogy a temetésen az elhunyt érdemeit szerették volna kiemelni, ami ugye alapvetően egy polgári temetésben szokott előfordulni. (Ergó: a kettő együtt összeegyeztethetetlen.) Nyilván a család sem szerette volna sokáig halogatni a temetést, ezért megkérte a papot, hogy adjon egy ún. elbocsátó levelet, ami által bármelyik plébános eltemethette volna az elhunytat. Az említett egyházi személy megtagadta ezt a kérést, a család ezért polgári szertartást választotta búcsúztatásul. (Utólag azért szeretné a család, ha vmiféle katolikus megemlékezés is történne.)
Mind az a helyi médiában is olvasható volt, felkeresték az említett plébánost, sőt még a püspököt is az újságírók. Mind a püspök, mind a pap gusztustalan, undorító módon válaszolt. A püspök azt mondta, hogy ő nem foglalkozik ilyen csip-csup ügyekkel, a pap meg egészen egyszerűen lecsapta a telefont.

Kérdem én? Ezek után mit vannak meglepve, hogy nem népszerű a vallás? Ezt nevezi a Kaposváron a "betonatya" csip-csup ügynek? Ezek szerint őt nem érdekli, hogy ezzel a mostani esettel is mennyi hívőt veszít el? Akkor ne könyörögjön itt a szerencsétlen hívőknek, hogy adjanak még pénzt a "szegény" egyháznak! Apropó szegény egyház...hogy meri magát szegény egyháznak nevezni, mikor a hitoktatók ingyen mobiltelefont kapnak...ráadásul nem is kistudásút?! Azok után, hogy támogatják sokan az egyházat, hogy mernek a papok letolást intézni a néphez, hogy a legutóbb kevés volt a perselyben a pénz? Becsületes egyház? Mikor becsületes, ha még a prédikációban is arra ösztönöz, hogy szavazz a narancsra, mert akkor talán több pénzt lehet kicsikarni az államtól a szegény, nyomorult egyháznak...és sorolhatnám a millió kérdést.

Szerintem az Isten már réges-rég megbánta, hogy Szent Péterre bízta a világot...pontosabban rá és utódaira.

Hát, mit ne mondjak, egy elég borzasztó hétvégén vagyok túl. Most már rá kellett jöjjek, hogy létezik a gonosz embertől még gonoszabb. Pláne akkor, ha az ember a saját anyjáról gondolja ezt. Le kell szögeznem, hogy NEM az én anyumról van szó. (Így belegondolva, hogy én miken vitázok anyával, a mi kapcsolatunk anyuval egyszerűen csodálatos. De most komoly.) A barátom (nevezzük R-nek) anyukájáról van szó. Szegény párom az elmúlt időszakban folyamatosan nagyokat csalakszik a saját szülő anyjában. Mindez azóta tart, hogy váratlanul elhunyt R apukája. Az elmúlt másfél évre remélem ez a hétvége tette fel arra a bizonyos i-re a pontot, és tényleg ezek után már nem lesz min meghökkenni. Csak hogy végre ne a virágnyelvemet kelljen olvasnotok, hát elmondom a hétvége krónikáját:

Kezdődött az egész azzal, hogy péntek este a szeretett anyósom megkérdezte a barátomat, hogy eljöhet-e a potenciális "új" párja. A barátom ezen persze, hogy meghökkent, hiszen apukája még másfél éve sem nyugszik a temetőben, de már az anyja vigasztalódik...a párom erre nem mondott egyértelmű választ, tartva elsősorban a saját lelkiismeretétől, másrészről a testvére(a szövegben Re) reakciójától (aki ti. nem lakik már a szülői házban, viszont 50 %-os "érdekeltsége" van benn és mindig is hangoztatta, hogy ő nem enged be idegen férfit abba a házba az anyja mellé).

Hát, már ez is önmagában elég rossz kezdete volt a hétvégének... de másnap reggel jött a java...

(Meg kell jegyeznem, hogy a bejegyzés most következő részét majdnem 1 hét múlva írtam már, szóval úgy érlelődött bennem az egész igen keményen.)

Szóval folytatódott az egész azzal, hogy a barátom az egész szombati napot nálunk töltötte, de előtte reggel volt még egy kényes beszélgetése a "kedves" anyósommal. Szóval R megkérdezte, hogy abból a pénzből, amit a mamája hagyott rá és a testvérére(összesen 1,2 millió, így mindegyikőjükre jut 600 ezer HUF), tehát hogy a ráeső részből nem lehetne-e kivenni ideiglenesen kb. 100 000 Ft-ot. Előrebocsátom, hogy a pénz az egészsége érdekében lett volna fontos, NEM tartozás miatt kellett volna, NEM piára, NEM másra kellett volna a pénz. Az egészsége végett. 
Itt jött a seggreülés-az anyósom ezt mondta: "HÁT AZ A PÉNZED MÁR NINCS MEG, VAGY LEGALÁBBIS NEM SOK VAN MEG BELŐLE."
Igen, és itt jött a MIÉRT? kérdés. Azt felelte, hogy hát abból finanszírozta a kedves anyósom azt a hulladék, szar DAEWOO MATIZÁNAK (jah, és ezt a szar kocsit is R-nak kellett elhozni Bp.-ről)  egy részét, valamint (ez a része egyhén érthető) R apukájának temetését. Persze R húgának a nem várt gyermekáldása miatt előrehozott esküvőjét meg lehetett tartani abból a pénzből, sőt, ami maradt-az a pár tízezres-, azt is megkapta.  
Ezek után mikor R felelősségre vonta anyját, még annak állt feljebb. Azzal jött, hogy akkor most nem veszi meg azt a sok kis apró műszaki cikket (DVD-lejátszó, ... stb.)...lehet akkor azt a maradék 100 000 Ft-ot erre költötte volna...?
Szóval egy ilyen beszélgetés után jött a barátom hozzám. Egy másnapi rendezvény miatt sikerült összefutnunk Robi húgával. Én nem szóltam semmit, mikor ez a téma előkerült. Elvégre nincs hozzá közöm. Jobban mondva, nem szóltam, míg nem kérdeztek. Csak aztán nekem is osztottak lapot, akkor aztán enyhén szólva megmondtam a kis véleményemet. Persze csak árnyaltan. De aki egy kicsit is ismer, az tudja, hogy lehet nem mondok el mindent egyszerre, hanem majd el-el ejtek egy-egy megjegyzést, egy-egy találkozó alkalmával és ilyen kis megjegyzésekkel ki tudok kergetni bárkit a világból. De nem baj. Ezek után egy régóta halogatott látogatásnak tettünk eleget R rokonainál, ahol sok más érdekes információt tudtunk meg. Pl. hogy mi folyamatosan moziba, étterembe járunk, ahol mindig a barátom fizet és én sosem állok semmit. Nem, nem és nem! Ez nem így van. Lehet, hogy nagyátlagban R fizet többet, de azt hiszem én azt az évközi, nem alkalmakkor adott ajándékaimmal "törlesztem". Meg hát megtudtuk, hogy a barátom állítólag a közös ktg.-ekbe otthon alig ad be valamicskét és "szegény" anyósomnak kell sok mindent állni. Nah, ez sem igaz. De hát mindenkinek megvan a joga, hogy mit hisz el és ha vki meg akar vmiről győződni, az úgyis megkérdezi. 

Szóval a hétvége után a barátommal való beszélgetésekkor többször szóba került a BIZALOM. Egy ilyen hétvége után barátom számtalanszor megjegyezte, hogy ezek után senkiben nem bír megbízni rajtam kívül. És ez rossz. Nagyon rossz. Ha az ember a saját anyjában egy eset okán nem tud már megbízni, akkor ott egy élet kérdőjeleződik meg. Honnét lehet tudni, hogy egy mosoly, valós-e? Honnét lehet tudni, hogy egy kérdés valóban az érdeklődést mutatja-e? Mit ér egy ember szeretete, ha alig egy év után már új apukát kell neki szerezni mindenáron? Honnan lehet tudni, hogy a kimutatott szeretet valós-e, ha közben a hátad mögött MEGLOPNAK? (Mert hiába próbálom innen-onnan nézni, ez kimeríti a LOPÁS fogalmát.) Honnan lehet tudni, hogy a kimutatott szeretet valós-e, ha közben kibeszél a saját anyád a a hátad mögött és elmond mindennek?

 

Ezek után adja Isten, hogy én ne járjak így. Nálunk a család nem ilyen. Nálunk mindig az volt, hogy mindenki EGYENLŐEN kapott. Ha vmi szörnyű eset folytán lenne valami, szerintem EGYENLŐEN adnánk a szüleinknek a húgommal ill. vennének el tőlünk...vagy legalábbis remélem... 

Drága Blogolvasóim...ezúton kérek elnézést az 1 hetes hallgatásomért, de nem akartam senkit sem traktálni a folyamatos hétköznapi témákkal, problémákkal...elvégre megígértem, hogy igyekszek a sorok mögé nézni...a látható dolgok szerintem unalmasak (ezt a héten már kibeszéltem a lelkitársaimmal).

Szóval, amiről ma írok, azt lehet sokan megtámadják, de nem számít...azért van a blog.

Van egy elméletem az életről. Nem tudatosan ültették belém. Csak úgy kialakult. Sok minden közrejátszott, hogy ilyen módon lássam az egész földi létet. Az elv csak annyi, hogy, vhogy úgy érzem, ha vkinek bizonyos életszakaszában kijutott a rosszból (anyagi, családi, társadalmi, ...természetesen vagylagos viszonyokkal is értelmezendő), akkor egy másik életszakaszban biztosan jó következik, ill. fordítva: ha vkinek egy bizonyos időszaka jó eseményekkel teli volt, akkor utána egy rosszabb, vergődő életszakasz következik.

Elméletem szerint ezek a dolgok kiegyenlítődnek és ebből jön ki egy egyensúly...

Hogy alakult ki ez az elv? Nem tudom, de több tényező közrejátszott...elsősorban saját tapasztalatból ill. mások sorsáról való beszélgetésekből. Másodsorban vallási okokból. A szüleim kiselsős koromban már beírattak hitoktatásra. (Kéretik nem azonnal leírni. Véleményem szerint, ahhoz, hogy vki széles látókörrel rendelkezzen, ahhoz több területet - így vallást is - ki kell ismerni. Csak úgy megjegyzem, kritikus vagyok minden vallással, tudok olyat kérdezni minden lelkésztől, paptól, hogy válaszolni nem tudnak a kérdésemre, de lehet azonnal elzavarnának.) Szóval a katolikus hit egyik dogmája, hogy bármi akárhogy is alakul, azzal Istennek célja van arra vonatkozólag, hogy nekem mi is lesz a jó.

Csakhogy elveimet bizonyítsam, elmondok 3, hozzám közel álló ember történetét, 2 lányét és a barátomét.

A lányokkal kezdem, egyből talán Zsanikával. Zsanival 15 éve barátnők vagyunk, ismerjük egymást teljesen, tudjuk, hogy a másik mire gondol...szóval a tipikus barátnői kapcsolat a mienk. Amilyen harmonikus, kiegyensúlyozott a barátságunk, olyannyira eltér az eddigi sorsunk. Zsanikának helyből van egy komoly lábbetegsége még kiskorából, amit már számtalanszor megműtöttek, mégse tudtak eddig érdemleges eredményt felmutatni az orvosok. 5 éves kora óta szinte 200 méter megtétele után keményen fájni kezd a lába. Betegségéből adódólag nem tud eljárni szórakozni, mint a többi fiatal, nem sportolhat, nem kirándulhat szabadon. Na, én pl. a lúdtalpammal elbújhatok ilyen szempontból, mert ez engem nem korlátoz hasonló programok tervezésében. Akkor itt a család témakör, amibe nem szeretnék belebonyolódni, mert ez mindenkinek a magánügye, de annyit elmondok, hogy Zsanika nem szívesen mesél családjuk problémáiról. Egy boldogsága van, ami nagyon remélem nagyon-nagyon-nagyon sokáig el fog tartani: a barátjával nagyon jól megvannak, lassan már 5 éve...

 

Melinda a másik leányzó. Melindával külsőleg totális ellentétei vagyunk egymásnak, de belsőleg annyira hasonlítunk. Azonosan gondolkodunk és ő is szintén az a fajta ember, aki szeret a dolgok mögé nézni, ő is unja már a hétköznapi dolgokról való társalgást és ő is kicsit úgy érzi, hogy "más", mint a többiek. (NEM, NEM és NEM!Nem a nemi identitásra gondolok!!!)  Véelményem szerint (nah ebben Belém fog kötni) az ő életét erősen befolyásolta az, hogy nem ismerte édesapját és nem éppen a klasszikus családmodellben nőtt fel. A tinédzserkora sem volt tipikus....hamar megismerte az élet fényes ill. árnyékos oldalát. Az én fiatalkorom ehhez képest totál harmonikus volt...jó persze, nekem is voltak hullámvölgyeim, de még így is "jónak" nevezhető volt az az életszakaszom.

Ottvan a barátom. Ő vhogy mindig boldogan mesél a gyermekkoráról, holott ők közel sem éltek olyan anyagi jóban, mint én (na, nem kell arra gondolni, hogy kocsim van, de azt hiszem nem panaszkodhatok-jah és hogy miért vagyok ilyen anyagias...szerintem ez a mai világ átka), az ő családjának fő szemléletére a legjobb jellemző az, hogy "falusiak". Ezt nem pejoratíve kell értelmezni és nem kell azt hinni, hogy általánosítok, mert van rengeteg falun élő ismerősöm, de vhogy ezekben a családokban nem ez a szemléletmód működik, ők sokkal városiasabbak. Az barátomék famíliájában még mindig szerintetek mi az érték??? Nah mi más? A FÖLD! Szerintetek? A mai világban pont annak nincs értéke...a mai fiatalok másban látják az értéket. (Szerintem leginkább az időben, hogy az idő mily kevés...) Ha a birtokukban lévő földeket el lehetne passzolni, akkor most nem lennének likviditási problémái senkinek sem abban a családban. (Áh, kezdek egészen közgazdászosan fogalmazni...JIPPÍ.) Ez a szemléletmód önmagában nem jelentené azt, hogy a barátomnak rossz sorsa van...egy sor baj következett be az elmúlt időszakban: apukája váratlan, tragikus halála, ami rengeteg újabb és újabb problémát hozott az életébe (hagyatéki tárgyalások, illetékek,...), a fogaival való rendszeres bajlódás (a rossz géneket okolja ezért), baromi sok stressz rengeteg apróság miatt....

 

A fent elmesélt életsorsokhoz viszonyítva nekem alig volt bajom az életben. Persze az ember másképpen látja saját magát...vhogy úgy érzem ill. remélem, hogy az említett személyek sorsa meg fog változni...jó irányba...én meg addig abban bízom, hogy az én életemben egyre később jön el az a bizonyos ínséges, problémákkal tarkított időszak.

A mai nap folyamán többször is szembetalálkoztam olyan kérdésekkel, amelyek a jövőmet illetik és/vagy vmilyen aktualitással bírnak...így: mikor kell befizetni a nyelvtanfolyam árát? Mikor lesz? Vagy: mikor mész közgazszigorlatra? Matekra? Újabb példa: milyen előadással készülsz x órára?

Hát komolyan mondom emberek, én még mindig nem kezdtem el lélekben a sulit ill. a nyűgös hétköznapokat, mikor korán kell kelni, az egyetemen a lyukas órákban döglődni, a tanárok követelményeinek eleget tenni (tanulj rendszeresen!) és csakhogy elszakadjak a sulitól: hangold össze a buszindulásokat (ti.: alapban egy nap négyszer szállok buszra fel és le; ez ugye önmagában nem baj, mert szeretek buszozni, viszont ezekre várni annál kevésbé), x-szel találkozz, de úgy, hogy az ért y-ra is szakíts időt és ne legyen haragvás belőle, segíts a szintén millió és egy problémával küzködő szüleidnek, amiben tudsz...áá...nem is folytatom.

 

Hát igen, erre az életmódra még mindig nem sikerült átállnom, lélekben nálam még mindig nyár van. Még mindig hol a horvát tengerparton sétálok, hol a kellemes estében a barátommal üldögélek a padon egy jégkrémet majszolgatva, hol pedig késő este még a hintaágyon hallgatom a tücsökciripelést.

A hirtelen rosszidő beálltával ugyan azt gondoltam, hogy sikerül könnyen visszaállni, de nem...a képernyőkímélőmön fel-felbukkanó képek csak gátolják a régi kerékvágásba való visszatérést. Néhány programötlettel meg méginkább hátráltatom a visszatérést, ilyen volt egy esetleges egynapos plitvicei kirándulás, ami ugyan nem jött össze, de azért még mindig vissza tudtam volna csalni lélekben a nyarat, pláne ha akkor jó idő is lett volna.

Hát, majd fokozatosan sikerül...talán. Addig meg reménykedek, hogy ez a tanév minél hamarabb letelik.

Ezúton kérek elnézést azoktól, akiket a "Szórakozzunk" c. bejegyzésemben a "szélsőséges" elnevezéssel megbántottam. Nem állt szándékomban. Talán azért akasztottam eme stílusirányzat kedvelőire ezt a tulajdonságot, mivel itt Kaposváron nem vmi hatalmas a választék és az amúgy is gyenge színvonal mellett a Pogoban szórakozó emberek stílusa már-már szélsőségesnek tűnik.

Mégegyszer: elnézést!

...na de kivel(énvelem ne)? És leginkább hol? Mert legyenszíves elárulni nekem vki, hogy Kaposváron, szombat éjjelre milyen szórakozóhelyre érdemes elmenni, ahol:

Ad. 1. nem nyomnak agyon, mert az engedélyhez képest többször annyi embert beengednek, és tulajdonképpen a tánc abból áll, hogy állunk mint a heringek (Retro)

Ad. 2. az állítólagos 18 éven felülieknek kihirdetett bulin nem 16 évesek szerelmi jeleneteit kell nézni, (Fene)

Ad. 3. 90-es évek buliján tényleg 90-es évekbeli zenéket lehessen hallani, ne az ezredforduló utáni gagyikat ill. agyonjátszott számokat, (ez is a Fene)

Ad. 4. nem a szélsőséges stílust nyomják, azaz nem rock ill. punk zenét (Pogo),

Ad. 5. ill. ami egyáltalán nyitva van és üzemel.

Hát igen, ez tapasztaltam az éjszaka. Soha ilyen korán nem értem haza buliból: 2 órakor már a kis ágyikómban aludtam.

Egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttünk a barátommal, hogy úgyis ezer éve voltunk együtt bulizni, táncolni, hát menjünk. Első útunk a Fene nevezetű moslék helyre vezetett, mert az iwiwen folyamat úgy hirdették magukat, hogy megújult és hogy a szombat esti partykra csak 18 éven felülieket engednek be, vmint 90-es évek zenéje lesz hallható...én meg ugye gondolva a barátomra, neki kedvezve (nekem mindegy milyen zene, én mindent szeretek - kiv. mulatós stíl)- elvégre ő a 90-es években volt annyi idős, mint én - döntöttünk úgy, hogy nosza nézzük meg,...bár ne tettük volna. Bementünk, azzal a lendülettel jöttünk is ki. Se 90-es évek zenéje, se 18 éven felüliek, jah és semmi megújulás (ezért fel lehetne őket nyomni megtévesztésért a GVH-nál, de mind1). Nah, ezek után menjünk a törzshellyé vált Retro nevezetű helyre, bár előre féltünk attól, hogy a korábban látott hosszú sor még hosszabb lesz...hát beigazolódott félelmünk: kb. fél óra álldigálás után talán már az ajtónál lehettünk volna és ha be is jutunk, azért legyünk odabenn, hogy úgy legyünk benn, mint a heringek... Látván a hosszú sort, úgy döntöttünk, hogy menjünk haza aludni, jobban járunk...

Kérdezem én: ez egy egyetemi város? A lehetőségek városa? Kérem, mondja meg nekem vki, hogy egy 21 éves hova menjen a fent említett 2-3 helyen kívül szórakozni??? Ja, persze, ezeken kívül van még 2-3 hely, amik csak alkalomadtán nyílnak ki és ha nyitva is vannak, akkor is csak lézengenek benne az emberek.

Tisztelt polgármesterünk meg már vagy 10 éve ígérgeti az ifjúsági központot, ahol Kaposvár ifjúsága megtalálhatja a neki tetsző szórakozási lehetőséget.

Ezek után fogalmam sincs, hogy hol lehetne egy jót táncolni ezen a vidéken...várom a javaslatokat, nyugodtan javasolhattok helyszíneket 60-70 km-es körzetben is akár... 

 

Nos, hát el is érkezett az idő, megírom a véleményem...méghozzá nem is akármiről: tinédzserkorom kedvenc magyar együttesének koncertjén jártam.

Csak hogy felvezessem a dolgot: a hétvégén az ismert rádió születésnapi bulija keretében több magyar együttes teszi tiszteletét a városban, persze a koncerteken kívül más szórakozási lehetőségek is várták az ideérkezőket: van itt minden, grill, lángossütő, vattacukros, na meg persze az elmaradhatatlan dodzsem meg a firgő-forgó, pergő ringlispíl, trambulin na és akiknek ez sem elég, azok bemehetnek pénzt költeni az áruházba( ti. egy áruház parkolójában zajlik a rendezvény)...idáig a tények. Hogy én mit láttam? Azt, hogy míg a szülők benn az áruházban tanakodnak, hogy mi a frász legyen a hétvégén a kaja, addig a gyerekeik őrült módjára tombolhatnak a színpad körül egy-egy zeneszámra vagy szórakoztathatják magukat a falusi búcsúkról jól ismert ringlispílekkel. Rosszabb esetben a 12-14 éves korosztály csapatokban-klikkekben képviseltette magát és deviáns magaviseletet tanúsítva botránkoztatta meg az idősebb korosztályokat,...nah jó nem kezdem el őket jellemezni, ebből is lesz egy újabb bejegyzés.:D Persze felnőttek is voltak...többnyire a kajapultnál meg a sörsátorban, de akadt olyan is aki már este 6-kor a "fullrészeg" közeli állapotba került. Rendszerint az említett emberekről egyből lerítt, hogy ők jóformán csak ezért várták a hétvégét, hogy egy-egy korsó sör meg némi kolbász mellett elücsörögjenek, a gyerek meg szaladjon amerre lát, a színpadon lévő történéseket meg csak-csak elnézegetik. Szal', értitek, vidékiesen szólva.

Amúgy ez a tapasztalat itt Kaposváron...ritka, ha van vmi ilyesmi rendezvény és akkor is a színvonal a 0-hoz konvergál(haha, ezt a szót olvasnák a mélyen tisztelt matektanárjaim). Most ha a marketing szavaival akarok élni, tényleg van egy adott célcsoport, akiknek az ilyen rendezvény szól. Akik szerintem meg igényesebbek, azok max. megnézik az adott koncertet/előadást, amire épp kíváncsiak és némi tanakodás után eltűnnek.

Na mindegy, én mikor a programkiírásban megláttam, hogy jön a Unique, egyből örömujjongásba kezdtem, ugyanis ez volt talán az életemben egyetlen magyar együttes, amelyiknek az összes számát imádtam 15 és 18 éves korom között. Emlékszek, olyan 17 éves korom tájékán még egy kaposvári koncertjükkor még le is fotózkodtam a csapattal. 

Ezek után is ismertem a számaikat, de nem nagyon tudott már megfogni a zenélésük. Hát, a mai produkciójuk után is maradok az a passzív rajongó, ami voltam mostanság, pedig egy-egy régebbi szám hallatán még lúdbőrös is lettem. Még mindig ugyanaz a stílus, ugyanazok az effektek, egy szó, mint száz: egy kaptafa az egész - pedig egy-egy új album megjelenésekor váltig állították, hogy stílusváltás van...jah annyi stílusváltás van, hogy van 2 táncosgyerek, akiknek a tánca abból állít, hogy Shaolin-szerzetesek mozgását utánozták, ismételem: utánozzák (még kard is volt) némi szaltó és cigánykerék kíséretében, egy kis "énekesnő-emelgetés"-sel megspékelve. Ha nem a Unique koncertje lett volna, azt hittem volna, hogy vmi aikido vagy karate-bemutató van( elnézést, nem vagyok otthon a harcművészetekben). Mondjuk ha már ennyire táncikálni/táncikáltatni szerettek volna, akkor vmi jobb, képzettebb táncoscsoportnak kellett volna szólni, mert így a 2 srác tánca, ill. táncimitálása, a 2 másik szintetizátornyomkodása és az énekesnő ugrabugrálása kicsit ilyen Fásy-mulatós feelinget hozott ki az egészből. Kár lenne, ha ez az együttes lesüllyedne olyan mély szintre, holott évekkel ezelőtt egy olyan egyedi stílust képviseltek, ami miatt okkal nevezhették magukat Unique-nak.

A másik meg az volt, hogy a hangtechnikával az egész koncert ideje alatt baj volt, az énekesnő egy-egy nótában 2 sor között is mondta, hogy állítsanak vmit a mikrofonon, mert nem olyan, amilyennek kéne lennie. Bár megjegyzem, én emberemlékezet óta nem nem voltam olyan kaposvári koncerten, ahol ne panaszkodtak volna az előadók a hangtechnikára.

Nah mindegy, zárszóúl annyit, hogy egy-egy ilyen rendezvényen részt vevő együttesek megjelenéséből le lehet szűrni, hogy miért is áll olyan rettenetesen a magyar zeneipar...meg az, hogy megint milyen rendezvényekre van igény ebben a fantasztikus városban...

Csóközön mindenkinek!

 

Na, újrabelefogtam a blogírásba. Pontosan 1 éve egy másik oldalon már próbálkoztam eme nagyszerű tevékenységgel, de vhogy 2 bejegyzés után annyiban maradt. Most megfogadom, igyekszem viszonylag rendszeresebben írkálni a kis webes naplócskámat.

Aki nem ismer, annak annyit magamról, hogy 21 éves vagyok, Kaposváron lakom (szerintem itt egypáran elakadnak, mert nem tudják hol van - sajnos vannak ilyen emberek) egy külvárosi családi házban a szüleimmel és a húgommal. 1 éve boldog párkapcsolatban élek, ami tényleg boldog párkapcsolat, ezért kéretik mellőzni az alábbi jellegű kommenteket: "Jók az írásaid, teccő', megismernélek." vagy "Szívesen megismernélek..." stb.. Azért tartottam fontosnak ezt elmondani, mert egyrészt saját rossz tapasztalataim vannak ill. egy jó barátosném szintén fenntart egy blogot a világháló vmelyik szegletében és folyamat panaszkodik bunkó emberek bunkó bejegyzéseiről.

Itt Kváron tanulok a GTK-n, elviekben közgazdásznak, csak jó kérdés, hogy el bírom-e végezni. Olyan követelményrendszer van, amit szerintem épeszű ember nem bír. Tudtommal még az ország egyik legerősebb közgazegyetemén(BCE) sincs ilyen követelmény. Így is a világ csodái közé sorolom azt, hogy a harmadévig eljutottam, de ha tényleg 2 szakmai nyelvvizsgát, 4 szigorlatot, meg egyáltalán hiba nélkül megcsinálom az 5 évet, akkor önkényesen doktornak fogom magam hívni...nah jó, ez csak vicc, bár jól hangzana: Dr. ..... Andrea. Áh, ez csak álom marad. Nah ok, vége a marháskodásnak.

Térjünk vissza a bemutatkozásra: jöjjön a sablon: kik/mik a kedvencek? Szeretek zenét hallgatni (igényesnak tartom magam: Madonna, Bob Sinclar, Tiesto, és minden más amit jónak tartok, jöhet az indiánzene is(!!!), instrumentális zenék, rap, rock minden ami jó), szeretek fotózni és fotóztatni magamat (pedig nem vagyok a kifejezett manöken alkat, csak szimplán fotogénnek tartanak), szeretek beszélgetni (mindenkivel), szeretek meccsre járni és ilyenkor kiabálni úgy, hogy a körülöttemlévők megsüketülnek, szeretek táncolni, szeretek a családommal lenni (csak a szűk családi körrel, a tágabbal nem igazán dicsekednék - erről is lesz szó majd egy bejegyzésemben) ...áh nem is lehet felsorolni mit szeretek az életben. Egy barátnőm iwiwes oldalán találtam egy ilyen mondatot: "szeretek SZERETNI". Nah igen, ennél jobb nincs is a világon. (Ildi, puszi neked az okos mondatért.)

Röviden ennyit rólam. Hamarosan jelentkezem...