Hát, mit ne mondjak, egy elég borzasztó hétvégén vagyok túl. Most már rá kellett jöjjek, hogy létezik a gonosz embertől még gonoszabb. Pláne akkor, ha az ember a saját anyjáról gondolja ezt. Le kell szögeznem, hogy NEM az én anyumról van szó. (Így belegondolva, hogy én miken vitázok anyával, a mi kapcsolatunk anyuval egyszerűen csodálatos. De most komoly.) A barátom (nevezzük R-nek) anyukájáról van szó. Szegény párom az elmúlt időszakban folyamatosan nagyokat csalakszik a saját szülő anyjában. Mindez azóta tart, hogy váratlanul elhunyt R apukája. Az elmúlt másfél évre remélem ez a hétvége tette fel arra a bizonyos i-re a pontot, és tényleg ezek után már nem lesz min meghökkenni. Csak hogy végre ne a virágnyelvemet kelljen olvasnotok, hát elmondom a hétvége krónikáját:
Kezdődött az egész azzal, hogy péntek este a szeretett anyósom megkérdezte a barátomat, hogy eljöhet-e a potenciális "új" párja. A barátom ezen persze, hogy meghökkent, hiszen apukája még másfél éve sem nyugszik a temetőben, de már az anyja vigasztalódik...a párom erre nem mondott egyértelmű választ, tartva elsősorban a saját lelkiismeretétől, másrészről a testvére(a szövegben Re) reakciójától (aki ti. nem lakik már a szülői házban, viszont 50 %-os "érdekeltsége" van benn és mindig is hangoztatta, hogy ő nem enged be idegen férfit abba a házba az anyja mellé).
Hát, már ez is önmagában elég rossz kezdete volt a hétvégének... de másnap reggel jött a java...
(Meg kell jegyeznem, hogy a bejegyzés most következő részét majdnem 1 hét múlva írtam már, szóval úgy érlelődött bennem az egész igen keményen.)
Szóval folytatódott az egész azzal, hogy a barátom az egész szombati napot nálunk töltötte, de előtte reggel volt még egy kényes beszélgetése a "kedves" anyósommal. Szóval R megkérdezte, hogy abból a pénzből, amit a mamája hagyott rá és a testvérére(összesen 1,2 millió, így mindegyikőjükre jut 600 ezer HUF), tehát hogy a ráeső részből nem lehetne-e kivenni ideiglenesen kb. 100 000 Ft-ot. Előrebocsátom, hogy a pénz az egészsége érdekében lett volna fontos, NEM tartozás miatt kellett volna, NEM piára, NEM másra kellett volna a pénz. Az egészsége végett.
Itt jött a seggreülés-az anyósom ezt mondta: "HÁT AZ A PÉNZED MÁR NINCS MEG, VAGY LEGALÁBBIS NEM SOK VAN MEG BELŐLE."
Igen, és itt jött a MIÉRT? kérdés. Azt felelte, hogy hát abból finanszírozta a kedves anyósom azt a hulladék, szar DAEWOO MATIZÁNAK (jah, és ezt a szar kocsit is R-nak kellett elhozni Bp.-ről) egy részét, valamint (ez a része egyhén érthető) R apukájának temetését. Persze R húgának a nem várt gyermekáldása miatt előrehozott esküvőjét meg lehetett tartani abból a pénzből, sőt, ami maradt-az a pár tízezres-, azt is megkapta.
Ezek után mikor R felelősségre vonta anyját, még annak állt feljebb. Azzal jött, hogy akkor most nem veszi meg azt a sok kis apró műszaki cikket (DVD-lejátszó, ... stb.)...lehet akkor azt a maradék 100 000 Ft-ot erre költötte volna...?
Szóval egy ilyen beszélgetés után jött a barátom hozzám. Egy másnapi rendezvény miatt sikerült összefutnunk Robi húgával. Én nem szóltam semmit, mikor ez a téma előkerült. Elvégre nincs hozzá közöm. Jobban mondva, nem szóltam, míg nem kérdeztek. Csak aztán nekem is osztottak lapot, akkor aztán enyhén szólva megmondtam a kis véleményemet. Persze csak árnyaltan. De aki egy kicsit is ismer, az tudja, hogy lehet nem mondok el mindent egyszerre, hanem majd el-el ejtek egy-egy megjegyzést, egy-egy találkozó alkalmával és ilyen kis megjegyzésekkel ki tudok kergetni bárkit a világból. De nem baj. Ezek után egy régóta halogatott látogatásnak tettünk eleget R rokonainál, ahol sok más érdekes információt tudtunk meg. Pl. hogy mi folyamatosan moziba, étterembe járunk, ahol mindig a barátom fizet és én sosem állok semmit. Nem, nem és nem! Ez nem így van. Lehet, hogy nagyátlagban R fizet többet, de azt hiszem én azt az évközi, nem alkalmakkor adott ajándékaimmal "törlesztem". Meg hát megtudtuk, hogy a barátom állítólag a közös ktg.-ekbe otthon alig ad be valamicskét és "szegény" anyósomnak kell sok mindent állni. Nah, ez sem igaz. De hát mindenkinek megvan a joga, hogy mit hisz el és ha vki meg akar vmiről győződni, az úgyis megkérdezi.
Szóval a h
étvége után a barátommal való beszélgetésekkor többször szóba került a BIZALOM. Egy ilyen hétvége után barátom számtalanszor megjegyezte, hogy ezek után senkiben nem bír megbízni rajtam kívül. És ez rossz. Nagyon rossz. Ha az ember a saját anyjában egy eset okán nem tud már megbízni, akkor ott egy élet kérdőjeleződik meg. Honnét lehet tudni, hogy egy mosoly, valós-e? Honnét lehet tudni, hogy egy kérdés valóban az érdeklődést mutatja-e? Mit ér egy ember szeretete, ha alig egy év után már új apukát kell neki szerezni mindenáron? Honnan lehet tudni, hogy a kimutatott szeretet valós-e, ha közben a hátad mögött MEGLOPNAK? (Mert hiába próbálom innen-onnan nézni, ez kimeríti a LOPÁS fogalmát.) Honnan lehet tudni, hogy a kimutatott szeretet valós-e, ha közben kibeszél a saját anyád a a hátad mögött és elmond mindennek?
Ezek után adja Isten, hogy én ne járjak így. Nálunk a család nem ilyen. Nálunk mindig az volt, hogy mindenki EGYENLŐEN kapott. Ha vmi szörnyű eset folytán lenne valami, szerintem EGYENLŐEN adnánk a szüleinknek a húgommal ill. vennének el tőlünk...vagy legalábbis remélem...
