A mai nap folyamán többször is szembetalálkoztam olyan kérdésekkel, amelyek a jövőmet illetik és/vagy vmilyen aktualitással bírnak...így: mikor kell befizetni a nyelvtanfolyam árát? Mikor lesz? Vagy: mikor mész közgazszigorlatra? Matekra? Újabb példa: milyen előadással készülsz x órára?

Hát komolyan mondom emberek, én még mindig nem kezdtem el lélekben a sulit ill. a nyűgös hétköznapokat, mikor korán kell kelni, az egyetemen a lyukas órákban döglődni, a tanárok követelményeinek eleget tenni (tanulj rendszeresen!) és csakhogy elszakadjak a sulitól: hangold össze a buszindulásokat (ti.: alapban egy nap négyszer szállok buszra fel és le; ez ugye önmagában nem baj, mert szeretek buszozni, viszont ezekre várni annál kevésbé), x-szel találkozz, de úgy, hogy az ért y-ra is szakíts időt és ne legyen haragvás belőle, segíts a szintén millió és egy problémával küzködő szüleidnek, amiben tudsz...áá...nem is folytatom.

Hát igen, erre az életmódra még mindig nem sikerült átállnom, lélekben nálam még mindig nyár van. Még mindig hol a horvát tengerparton sétálok, hol a kellemes estében a barátommal üldögélek a padon egy jégkrémet majszolgatva, hol pedig késő este még a hintaágyon hallgatom a tücsökciripelést.

A hirtelen rosszidő beálltával ugyan azt gondoltam, hogy sikerül könnyen visszaállni, de nem...a képernyőkímélőmön fel-felbukkanó képek csak gátolják a régi kerékvágásba való visszatérést. Néhány programötlettel meg méginkább hátráltatom a visszatérést, ilyen volt egy esetleges egynapos plitvicei kirándulás, ami ugyan nem jött össze, de azért még mindig vissza tudtam volna csalni lélekben a nyarat, pláne ha akkor jó idő is lett volna.

Hát, majd fokozatosan sikerül...talán. Addig meg reménykedek, hogy ez a tanév minél hamarabb letelik.