Andrea blogja

Igyekszem nem csak hétköznapi témákkal traktálni az embereket, szeretek a sorok között olvasni és a tények mögé nézni...

Friss topikok

  • melindácska: Ugyan már nem szégyen a "más"-ság... LOL persze h.szeretek a dolgok mögé látni, hisz mindig olyan ... (2007.09.28. 19:17) Az élet egyensúly(talanság)a...
  • Linda: Szerintem nem kell elnézést kérned, mindenkinek megvan/meglehet a saját véleménye. Én részemről a... (2007.09.28. 13:25) Bocsánatkérés
  • Melinda: IRGYÁÁÁ MÁR BLOGOT ASSZONY! :-) (2007.09.21. 19:54) Lélekben máshol...
  • imoth: szia! csak egy picit kiszeretnélek javítani a pogoról írt cuccosról.. kicsit meglepődtem mikor sz... (2007.09.16. 22:49) Szórakozzunk...
  • psychoangel: szió kill bill-es kispajtásom! olvastalak :) (2007.09.16. 11:02) Kezdetek

Az élet rövidsége

2008.01.28. 23:33 | Andrea860223 | Szólj hozzá!

Gyakran hall, olvas mindenki ilyen híreket: "Harmincegypár éves nő tragikus hirtelenséggel elhunyt." "Huszonpár éves férfi vártalanul elhunyt." .
Ilyenkor mindenki azzal nyugtatja magát: "Még jó, hogy nem ismerős..." És a legtöbben hozzáteszik ezt magukban: "Á, ilyen nem is történhet velem és a családommal...ilyen csak a tévében van."

Ugye ti is mondtatok ilyet már magatokban? Ne mondja nekem senki, hogy nem...az hazudik, aki ezt ne mondta volna, gondolta volna ezt egyszer legalább.

Én is ezt hittem. Egészen máig. Meghalt a másodunokatestvérem. 24 évesen. Egyik pillanatról a másikra. Bezárta a kilincset maga mögött és ezzel együtt az élete is végeszakadt. Tudom, ez most költőien hangzik, de egyben szerintem baromi ijesztő is. Mintha az életét zárta volna be azzal az ajtóval.
Hozzá kell tennem: nem ismertem...az elmúlt években ha háromszor beszéltem vele. Egy életvidám, mosolygós, kedves lánynak ismertem meg. Egy egyetemre jártunk, ő 3 évfolyammal feljebb járt, tavaly végzett, külön dícsérettel, színötös diplomával. Ma volt az első munkanapja, ahová egyből magasabb beosztással vették fel, és azt hiszem joggal érdemelte volna meg a magasabb fizetést és a nagyobb elismerést.

Gyakran kérdik tőlem, hogy miért beszélek olyan gyorsan...miért vagyok olyan, mint a "gyorsvonat"...miért pörgök, miért sietek.
Most már tudok okkal szolgálni mindenkinek.
Egyszerű lesz a válaszom: MINEK VÁRNI? Nem tudhatod, hogy meddig élsz még. Én élvezni akarom még az életet.
Ha megkérdik, miért beszélek gyorsan, ezt fogom válaszolni: "Mert mindent el akarok mesélni annak, akinek szeretném. Nem szeretném, ha lemaradna bárki, bármiről."
Ha megkérdik, miért vagyok olyan, mint a gyorsvonat: "Mert mindenhova oda akarok érni, nem akarok lemaradni magam sem, semmiről."
Ha megkérdik, miért sietek, miért pörgök: "Mert mindenkivel, aki számomra fontos, beszélni akarok. Lehet utoljára."

Valamikor, réges régen, kaptam egy olyan körmailt, amiben arra figyelmeztették a címzetteket, hogy az élet rövid és használd a parfümöt, amit különleges alkalmakra tettél félre, használd a kristálypoharat, amit egy bizonyos eseményen akartál felavatni.
Legtöbben szerintem nem értették meg a mailt, engem valamiért elgondolkoztatott.

A mai nappal a mail valóban értelmet nyert számomra.
Remélem mást is elgondolkoztat.

Isten veled Lívia...

A bejegyzés trackback címe:

https://andrea860223.blog.hu/api/trackback/id/tr42315596

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Címkék: mail élet halál gondolat várakozás sors
süti beállítások módosítása